Második évad-2. Rész-Döntések.

Sziasztok!

Hát nem is tudom mit írjak... Meghoztam a részt. Ez a 2 hónap nagyon gyorsan telt nálam,most pedig itt volt a félévi hajtás,és én csak örülök,hogy bégre pihenhetek egy kicsit a szünetben. Remélem azért etszeni fog nektek ez a rész,bár az izgalmak csak ezután jönnek! Ja,és Kellemes Karácsonyt,és Boldog Újévet mindenkinek! :)) Jó olvasást! xx(Gabii)

Louis szemszöge

A Londoni divathétről a tervezetnél 2 nappal hamarabb jöttem haza. Hivatalos voltam egy after partyra,amit tényleg nem hagyhattam ki,mert abból rögtön sértődés lett volna. Bár én legszívesebben Harryhez mentem volna,de sajnos ki kellett várnom azt a 2 napot amíg visszajönnek Kristen-nel és Larry-vel. Sokszor féltékeny vagyok Kristenre,mivel  van,hogy ő több időt tölt Harry-vel,mint én… Másrészt viszont örülök,hogy van Hazzával valaki. Nagyon keveset tudunk együtt lenni a munkánk miatt,de amikor együtt vagyunk,azt próbáljuk a lehető leghasznosabban eltölteni. Már azon is gondolkodtam,hogy itt hagyom az újságírást,riporterkedést,és csak Harry-vel leszek. De ez nem megy. Harry se bírja otthagyni a modellkedést,hiszen mindketten őrültek vagyunk,és szükségünk van a pörgésre,és arra,hogy állandóan úton legyünk. Imádom a munkám,de van,hogy ez már nekem is túl sok,és egyszerűen csak el kell engednem magam. Így történt azon az estén is. A buliba már alapból fáradtan,jatleggel mentem,és úgy voltam vele,hogy ’na most leiszom magam’. Egy évben egyszer ez is belefér. És amúgy is egy magán party volt,tehát nem lenne belőle nagy baj,hogyha én innen részegen távoznék. A partyn jó hangulat volt,és én rögtön két vodkával indítottam,ami megtette a hatását. A buliban rengeteg híres modell is volt,és így részegen eléggé nagy volt a csábítás. A buli vége felé,amikor már eléggé kiütöttem magam,és már tényleg csak támolyogni tudtam,összegabalyodtam Eleanor Calderrel, a Victoria’s Secret leghíresebb angyalával,akivel már találkoztam korábban is,de a lány teljesen semleges volt előtte. Eleanort se mondtam volna azon az estén józannak,ő is csak vigyorgott az alkohol miatt,és egyikőnknek se kellett sokáig győzködnie a másikat,hogy végül egymással töltsük el az estét. Igen,lefeküdtem Eleanorral. Megcsaltam Harryt. Teljesen részeg voltam,és bizony az alkoholra fogom,hogy megtörtént Eleanorral. Pedig részben az én hibám is..ha nem kezdek el inni,akkor ez az egész meg sem történt volna,és nem kellene ennyit tepernem,hogy visszakapjam Harryt. Tettem következményére,csak másnap,sajgó fejjel döbbentem rá. Eleanor még aludt mellettem,miközben én csendben kiosontam,és lementem a konyhába,hogy lenyeljek 2 fájdalomcsillapítót. Alig hogy lenyeltem a gyógyszert,megszólalt a csengő. Fogalmam se volt,hogy ki lehet az reggel nyolckor,így kíváncsian indultam ajtót nyitni. Eléggé ledöbbentem,amikor az ajtó túloldalán a 4 húgomat láttam,bőrönddel a kezükben,és óriási pocakkal. Az utóbbi időben mind a 4 húgommal tartottuk a kapcsolatot,és egyre többször tudtam őket meglátogatni. A húgaim mind nevelőszülőknél voltak elhelyezve,de a mostani kis dolguk után mindannyian el lettek küldve,hogy egyedül oldják meg a problémájukat. De azt még mindig ne értem,hogy tudták egyszerre összehozni a terhességet… Igen,mind a 4 húgom terhes,amire egyáltalán nem vagyok büszke. Az ikrek még csak 16 évesek,de szépen összehozták a babát. Az első pasijuk felcsinálta őket. Daisy 4,Phoebe pedig 5  hónapos terhes. Felicite épphogy betöltötte a 17-et,ő már 6 hónapos. És hát a legidősebb húgom,Lottie…18 évesen már csak 1,5 hónapja van a babával. Ő sem volt túl óvatos,és amilyen hülye vagyok,kénytelen voltam befogadni őket,hiszen a húgaim,és felelősséggel tartozom értük. Tényleg nem volt hová menniük,és tudtam,hogy Harry teljesen ki fog akadni,valószínűleg én is kiakadtam volna,hogyha 4 terhes tinivel kéne megosztani az otthonom. Bár,a legnagyobb probléma nem is a húgaim,hanem az,hogy megcsaltam,és most nekem kell helyrehoznom ezt az egészet. Harry az életem,és mindent megfogok tenni azért,hogy megbocsásson. Már mindent kiterveltem,és holnaptól teperni fogok Harryért,hogy mindent helyre hozzak.

Harry

Idegesen tapostam a gázpedálra,hogy minél messzebb kerüljek attól a háztól,amit néhány órája még az otthonomnak hívtam.

-Apa hova megyünk?-kérdezte Larry az előbbi helyzettől megszeppenve. Még szerencse,hogy nem halotta az egészet.

-Tudod…Louis bácsinál most ott lesznek a nagyhasú nénik,ezért elmegyünk anyuhoz egy kis időre,rendben?!-válaszoltam Larry-nek,miközben telefonomban Kristen számát kerestem.

-Oké. ez jó.-mosolygott vidáman Larry.

A Malibut jelző táblát gyorsan elhagytuk,én pedig tárcsáztam Kristent,a kocsi eközben száguldott Beverly Hills felé. Kristen szokásához híven,most is az utolsó pillanatban vette fel a telefont.

-Mond Harry.-szólt bele közömbösen.

-Otthon vagy?-kérdeztem rá köszönés nélkül.

-Persze. Miért?-hangja mostmár érdeklődő volt.

-Oké,nemsoká’ ott leszünk Larry-vel,a többit majd személyesen.-zártam le ennyivel a mondatot.

-Jólvan. Várlak. Puszi.-le is tette mielőtt válaszolhattam volna.

Alig 30 perc alatt tettem meg a 80mérföldes utat,annyira nyomtam a gázpedált idegességemben.  Kristen Beverly Hills-ben lakott,egy letisztult,modern egyszintes házban,ahol óriási terek voltak.

A kocsival a garázs előtt laparkoltam,Larrynek segítettem kiszállni,majd szinte berontottam a házba.

-Megjöttünk.-kiálltottam el magam az előtérből. Larry egyből a szobájába rohant,én meg csak álltam a nappali előtt,és néztem ahogy a kisfiam eltűnik a folyosó végén.

-Itt vagyok…-kiabált Kristen,aki a másik folyosó irányából jött. Gondolom a szobájában volt kipakolni. Haja fel volt kötve,és most is a szokásos itthoni ruhájába volt. Egyszerű kinyúlt póló farmerral.

-Larry hol van?-kérdezte mikor leültetett magával szembe a kanapéra.

-A szobájába ment.-bólintottam abba az irányba.

-És mi történt? Mért hívtál?-faggatott kíváncsian tovább.

-Hát ez elég hosszú lesz…-meredtem el a távolba. Össze kellett szedni a gondolataimat.

-Nem érdekel. Harry csak mond már el!-szorította meg a karom Kristen.

-Rendben…-sóhajtottam egyet és éreztem hogy szemembe lassan gyűlni kezdenek a könnyek.

-Szóval…mikor hazaértünk,Larry ijedten rohant ki a házból,és azt mondta,hogy vannak bent nagyhasú nénik,először nem értettem,hogy mit takar a ˝nagyhasú néni˝ kifejezés,aztán amikor bementem rájöttem. 4,érted!? 4 terhes csaj volt  a nappalim közepén…-nyögtem ki a történet első felét idegesen.

-De nem is ez a lényeg. Ezután megláttam,hogy Eleanor Calder jön le a lépcsőn,tudod,az a szőke ribanc,aki valami modell szerű lenne...az én házamban,egyszál fehérneműben. Őt követte Louis,szintén alsógatyában,majd pár perc múlva bevallotta,hogy a hétvégén elég sokat ivott,és egy buli után lefeküdt Eleanorral. Persze védte magát,hogy semmit nem jelentett neki,és hogy engem szeret,de ezek után én már nem tudtam neki hinni…utána pedig rögtön jöttem ide.-fejeztem be a történet másik felét,és a végén legördült egy könnycsepp is az arcomon.

Kristen teljes sokkban bámult rám,majd szorosan magához ölelt,és a fülembe suttogta a szavakat:-Úgy sajnálom Harry…Nyugi…Minden rendbe jön…Shhh-ezeket súgta fülembe,miközben próbált lenyugtatni.

-Én…ugye itt maradhatok amíg eldöntöm,hogy mi legyen?-nyekeregtem a szavakat miután sikerült lenyugodnom.

-Hát persze! Ez a legkevesebb.-mosolygott bíztatóan Kris.

-Köszönöm.-mondtam egy halvány mosoly keretében.

A délután folyamán kipakoltuk a bőröndöket,Larry is bepakolt a szobájába,és én is berendezkedtem a vendégszobába. A telefonomat beállítottam,hogy Louis hívásait automatikusan kinyomja…így legalább nem zaklat folyton Louis,viszont a munkából elérnek.  Este kivételesen Kristen csinált vacsorát. Lasagne-t csinált.Nem volt egy konyhatündér,de ez mindig finomra sikeredett. Most sem volt másképp. A tv előtt ülve fogyasztottuk el a vacsoránkat,valami idióta sorozatot bámulva közben. Larry ezután be is vágta a szunyát,és külön figyelmeztetett minket,hogy ne költsük fel másnap délig.

Végül egyedül maradtam. Kris is elment aludni,hiszen fáradt volt,de legalább holnap még itthon lesz,és megtudjuk beszélni,hogy mi is lesz ezután. Mert nem szándékozok egyhamar megbocsájtani Louis-nak…ezt most jól el cseszte,neki kell rendbe hoznia. Egy kicsit azért küzdjön értünk,ha már eddig én tettem… Ezekhez hasonló gondolatokkal indultam el én is aludni,és azt már előre letisztáztam magamban,hogy az elkövetkező pár hét nem lesz gyerekjáték.

Második évad-Első rész:Kétségek...

Sziasztok!

Itt a rész! Bocsánat a rengeteg késésért! Remélem elég hosszú lett! Nincs több hozzáfűznivalóm.:D Jó olvasást! xo(Gabii)

Harry

*3 évvel később*

Júniusi napfény vakító sugarai  szűrődtek be a vékony,barack sárga függöny mögül…megvilágítva a szobát,az ágyat,és vele együtt arcomat is. Szorosabban zártam össze szemhéjamat,és átfordultam a ágy másik oldalára,majd a napfény elől menekülve a párnámba temettem arcom.  Bal kezemet kinyújtva kitapogattam Louis karját,és gyengéden végigsimítottam rajta.  A keze annyira puha volt,az alkarja pedig furcsán vékony…  De most nemigazán érdekelt,hogy mekkora a karja…még ahhoz is fáradt vagyok,hogy kinyissam a szemem.

-Jó reggelt Harry.-reggeli rekettes hangja helyett szokatlanul lágyan szólalt meg.

-Neked is,Lou.-válaszoltam még mindig csukott szemmel,és próbáltam megkeresni az arcát,a szokásos reggeli csókhoz.

-Mit csinálsz Harry?-kérdezte egy határozottan női hang,majd kezével hátrébb tolt,hogy őt bizony nem fogom megcsókolni…  A nőies hang nagyon is ismerős volt…Biztos,csak Lou játssza megint a fejét ezzel a női dumával. Oké…mostmár kinyitom a szemem,hogy hagyja végre abba…  

Abban a pillanatban ahogy kinyitottam a szemem…az ijedségtől hátrahőkölve le is estem az ágyról.

-Jesszus…Kristen. Mit keresel itt?-bámultam rá kikerekedett szemekkel,amikor sikerült feltápászkodnom a földről.

- Öhm…egy ágyban aludtunk. Vagy nem emlékszel?-gyűrögette zavartan a takarót,miután felült mellém törökülésbe. 

-Ja…persze. Bocsi. Csak hirtelen azt hittem,hogy Lou fekszik mellettem…-sóhajtottam egyet,majd én is leültem vele szembe.

-Tudom,hogy hiányzik. De nyugi,már csak 2 nap és láthatod.-vígasztalt Kristen,és szorosan magához ölelt. Ha most benyitott volna anya,tuti azt hinné,hogy együtt vagyunk. Hiszen Kristen egy szürke topban,és egy kék,éppen,hogy a fenekét takaró shortban volt. Én pedig nem viseltem semmit,csak egy fekete  boxert. És mi így aludtunk egymás mellet egész este…és persze az elmúlt  egy hétben is…

 Azt hiszem elvonási tüneteim vannak,mivel Lout már több mint 2 hete nem láttam. Talán ezért képzeltem reggel Kristen helyébe őt. De most már minden kitisztult,és azt is felfogtam,hogy hol vagyok.  A vendégszobában vagyok,Anne és Bradley házában,Long Island-en.  Anne és Brad 2 éve vették ezt az óriási kertes házat,csakis azért,hogy a húgomnak rendes helyen tudjon felnőni…plusz Larry is gyakran itt alszik,és mi is szeretünk itt lenni Kristen-el,mikor Lou távol van a munkája miatt. Általában mindig együtt alszok Kris-el a vendégszobában,Larry pedig Katy-vel,a húgommal alszik. Az elmúlt 3 év alatt eljutottunk arra a szintre,hogy Louis már nem lesz féltékeny,ha Kristen-el érdekes helyzetben talál minket. Mint amikor egyszer ránk nyitott amikor egy ágyban aludtunk…2 hétig nem szólt hozzám. Hát eléggé féltékeny típus…ezért nem is szoktunk előtte semmi olyan dolgot csinálni ami zavarná. Mármint nem szoktunk semmi olyat csinálni…vagyis…na,értitek. Semmi szex. Ennyi a lényeg.  Kristennel nagyon jóban vagyunk. A legjobb barátom. És remek anya. Imádom őt.  Még mindig összeölelkezve ültünk az ágyon,és nagyon egyikünk se zavartatta magát. 4 év után nem hiszem,hogy ezeken fenn kéne akadni.

-Reggeli!-nyitott be az ajtón anya. De azzal a mozdulattal fordult is ki…

-Nem akartam megzavarni semmit.-nevetett kínosan szemét a kezével takarva.

-Anya…ezt már megbeszéltük.-húzódtam el Kristen öleléséből.

-Tudom,tudom-tartotta fel védekezésképp a kezeit,és már ki is slisszolt a szobából.

Még mindig nehezen hiszi el,hogy Lou-t szeretem,és hogy Kristennel az égvilágon semmi nincs köztünk. 

-Talán..khm…fel kéne öltöznünk.-javasolta Kris.

Válasz helyett csak egyetértően bólogattam,és lemásztam az ágyról,hogy keressek valami  göncöt hiányos öltözetemre. Kristen is lecserélte hiányos short-ját,helyette felvette egyik kinyúlt pólómat,viszont ez se takart valami sokat…  

Kristen a hátamon csimpaszkodott,és így kellett lecipelnem az emeletről,egészen az étkezőig. Mint két bugyuta tini. Most komolyan..kinézné bárki is belőlünk,hogy van egy 4 éves fiunk?!

-Apa-apa!-Larry szaladt felém,miután ledobtam Kristent a konyhapultra.

-Miaz kicsim?-érdeklődtem leguggolva,a göndörhajú kis vasgyúróhoz.

- Kaptam mamától egy kiskocsit.-mutatott a kezében szorongatott kis rendőrkocsira.

-Ó,és pont egy rendőrautó. Ez még  hiányzott a gyűjteményedből.-mosolyogtam kedvesen a kék szemeibe. Tudom,hogy ez lehetetlen,de a szemei teljesen a Louisé. Az arca az enyém,a haja is göndör,és szőke,mivel Kristen eredeti hajszíne is szőke. Az orra inkább hasonlít Kristenére,és az ajkai is  az övék. Növésben viszont rám ütött… Még csak 4 éves,de már Kristen derekáig ér.

-Menj,köszönj anyának.-bólintottam a hátam mögé,mikor abbahagytam Larry tanulmányozását.

-Jóreggelt anya!-hallottam a háttérből Larry hangját,én pedig leültem az asztalhoz reggelizni. Csak Én,Kristen,Anne,és a két gyerkőc,Katy és Larry volt  a házban. Bradley a Karib tengeren van kutatni. 2 hét múlva Anne is csatlakozik a kutatóhajóhoz. Addig a kishúgom persze nálunk fog lakni… Örülök,hogy Katy ilyenkor nálunk van,csak az a baj,hogy alig van időnk velük lenni. Szegényeket sokszor magunkkal rángatjuk a stúdióba. Kris-nek is egyre kevesebb ideje lesz a forgatások miatt. Most ugyan kapott 3 hét szünetet a forgatások után,de jövőhéten megyünk vissza L.A-be,és 2 hónapig el lesz foglalva az utómunkálatok miatt. Valószínűleg néhány jelenetet még újra vesznek. Ez az Alkonyat utolsó része,tehát jól kell sikerülnie. Ezután meg jönnek a népszerűsítő körútjai a filmnek,szóval akkor még kevesebbet lesz itthon...  Louis maradt az újságírásnál,ami elég jól megy neki. Ő a Los-Angeles-i Vogue főszerkesztője. Szóval az újság miatt sokszor utazik,akár csak ide NY-ba,de van,hogy Londonba,Párizsba vagy Milánóba is elutazik,akár több hétre. Most is így volt…

Valaki csettintget az arcom előtt. Felnézek az üres tányéromból,és látom,hogy Kristen próbál visszatéríteni elkalandozott gondolataimból.

-Igen?-bámulok kérdőn rá.

-Harry..megint elbambultál.-csóválta kissé aggódósan Kristen a fejét.

-Igen…egy kicsit.-válaszoltam zavartan.

-Mit kérsz?-egyik kezében a csokis,a másikban a fahéjas gabonapehely dobozát tartotta.

-Jó lesz a csokis.-böktem rá a fehér dobozra.

Kristen kivette a hűtőből a tejet,kiöntötte a csokis golyókat,majd rá a tejet,és egy kanalt is hozott.

-Megtudtam volna én is csinálni.-kedvessége most is megmosolyogtatott. Válasz helyett csak összekócolta a hajamat,majd leült velem szembe az asztalhoz.

Jóízűen faltam a reggelimet,Kris nem szólt egy szót se,csak nézte hogyan fogynak el tányéromból a csokis golyók.

-Hol van Larry?-kérdeztem két falat közt.

-Katy-vel mesét néznek a nappaliban.-fejét a gyermekies kacaj felé fordította,majd vissza rám.

Újból beállt a csönd…ami nem sok ideig tartott,mivel Kristen telefonja szólalt meg,csengőhangként Bruno Mars szólt. Kristen jelezte,hogy ezt muszáj felvennie,és sietős léptekkel eltűnt az étkezőből.

Miután befejeztem reggelimet,felmentem a szobába lecserélni a reggeli szakadt pólómat valami normális öltözékre…a folyosón láttam,hogy Kristen még mindig fel-alá járkálva beszél valakivel.  Anya a szobájában volt,és persze mint a legtöbb szabadidejében,most is egy természetfilmet nézett.  Futólag bepillantottam hozzá,majd indultam a vendégszobába felöltözni.  Felvettem a szokásos fekete csőnadrágomat,és a reggeli szakadt pólómat lecseréltem egy egyszerű fehérre,amire még rávettem kedvenc kockás ingemet.  Kristen  a nevemet kiabálva rohant fel a lépcsőn.

-Harry fent vagy?-érdeklődte a lépcsőfordulóból.

-A szobában vagyok.-kiabáltam vissza neki. 

Krisel már a folyosón futottunk össze mire felért. Kezében még mindig iphoneját szorongatta.

-Mi a baj? Történt valami?-kérdeztem miközben kézfejemmel felkarját simogattam. Elég szaporán vette a levegőt.

-Nem…csak körbefutottam az egész házat mire megtaláltalak.-szuszogott megállás nélkül.

-Bocsi,nem szóltam,hogy feljövök átöltözni. –magyarázkodtam neki.

-Nem baj…csak kicsit sokáig tartott megtalálni.-zihálása megszűnt,és egy mosolyt is küldött nekem,hogy tényleg semmi gond.

-Szóval…mért kerestél?-tértem rá a lényegre,mivel ezt még mindig nem tudtam.

-Ja…persze…az ügynököm hívott az előbb,hogy hamarabb vissza kell mennünk L,A-be,mert az utómunkálatokat is hamarabb kezdik.-elöszőr kezében szorongatott telefonját bámulta,majd végül a szemembe nézett.

-Ugye nem gond?-kérdezte teljesen zavarban,miközben idegesen beharapta alsóajkát.

-Nem. Dehogyis…legalább hamarabb látom Louist.-vigyorogtam rá teljes jókedvvel,majd megöleltem.

-És mikor indulunk?-érdeklődtem miután elváltunk egymástól.

-Holnap reggel kilenckor.-Kristen is megeresztett végre egy újabb mosolyt.  Szerintemm örült,hogy újra belevetheti magát a munkába. Nem szeret tétlenül ülni. Valamit mindig csinál.

-Akkor csomagoljunk?-böktem ujjammal a szoba irányába.

-Igen,csak előtte szólok Anne-nek,hogy vigyázzon addig a kicsikre.-Kris megindult anya szobája felé,én pedig becéloztam a vendégszobát…újból.

A bepakolás most a szokásosnál is lassabban ment. 2 hete vagyunk itt,a cuccainkat úgy kellett összeszedni a ház minden pontjából…és valamit mindig kihagytunk. Larry se volt egy könnyű eset. Az ő cuccait is nehezen szedtük össze,és valami plusz dolgot mindig bepakolt volna…

Végülis,este hétre  végeztünk a pakolással,Katy és Larry a kanapén elaludtak a Spongyabob alatt,így Anne tudott vacsorát csinálni.  Spagettit csinált,az egyik kedvencemet. Vacsora közben nem sokat beszélgettünk,de anya szokásához híven megemlítette,hogy nagyon hiányozni fogunk,és hogy lehetnénk mégtöbbet náluk. (Komolyan,nem elég neki 2 hét?!)

Miután megvacsoráztunk,gyors megfürödtünk,és belebujtunk alvós ruhánkba…ami azthiszem megint hiányosra sikeredett. Rajtam csak a szokásos fekete boxer,Kristenen a kinyúlt pólóm,plusz egy bugyi…És mi így aludtunk együtt minden este 2 héten keresztül…

A gyerekeket lent hagytuk aludni,Anne betakarta őket. 

-Jó éjt,Kristen! Szeretlek!-adtam egy puszit arcára,miután minden esti gondolatomat lezártam.

-Jó éjt,Hazz! Én is szeretlek!- Kris is adott egy jóéjt puszit,majd mindketten oldalra fordultunk,és elfogott az álom.

Az utolsó gondolatom viszont Louisra terelődött…Holnap végre láthatom.

Másnap reggel elköszöntünk anyától,aki könnyes búcsút vett,majd megindultunk a reptérre,bár Larry kissé nyűgös volt,és erre még a paparazzik is rátettek egy lapáttal. Annyi szerencsénk volt,hogy anyáék címét még nem tudták,különben folyton a ház körül ólálkodtak volna. A reptéri érkezésünkről viszont tudtak. Már a bejáratnál vártak minket. A vakuk elkezdtek villogni amint kiszálltunk a kocsiból.  Szinte rohantunk át a terminálon a beszálló rész felé. A fotósok is tartották az iramot,és  furcsábbnál furcsább kérdésekkel bombáztak minket.  Nem nyilatkoztunk,inkább csak mégjobban felgyorsítottunk.  Kristen felkapta Larryt,én pedig vittem a csomagokat,és végre beértünk a beszálló részre.  A paparazzók ide már nem követtek.  Gyors szusszantunk egyet,majd siettünk is becsekkolni,mert az. L.A-be tartó gép 20 perc múlva indult.

Kicsit több,mint 6 óra múlva landoltunk a Los Angeles-i reptéren. A csomagjaink átvétele után a kijárat felé vettük az irányt. Kevés paparazzi várt ránk,és azokat is pár perc után leráztuk. Kristen bepakolta bőröndjeit piros Volkswagen bogarába,két-két puszival  elköszönt Larrytől majd tőlem is. Rálépett a gázra,és már el is tűnt a az autópálya felé vezető úton.  Egyedül maradtan Larryvel. Azt hittem,hogy Lou kifog jönni elénk,de ezek szerint még  ő sem ért haza.

 -Gyere Larry.-megfogtam a kezét,csakhogy véletlenül se tűnjön el a kocsik között,és a másik kezemben 2 bőrönddel valahogy eltámolyogtunk a kocsiig. Kinyitottam a fekete BMW-t,larryt beültettem hátulra,és becsatoltam az övét is. A bőröndöket beraktam hátulra,gázt adtam,és legurultunk az autópályára.  Larry miatt nem száguldozhattam,de azért nem is nagypapa stílusban vezettem. Larry egyébként nem az a beszédes kisgyerek. Nem szoktuk folyton kérdezgetni,ő csak akkor beszél ha akar valamit vagy kérdezni akar.  4 éves…van ideje bőven beszélni.

-Louis már otthon van?-kérdezte kisgyermekes hangján.  Larry még csak 4 éves. Nem avattuk be mindenbe. Majd elmagyarázzuk neki,ha képes lesz felfogni.  Annyit tud,hogy Lou-val nagyon jóban vagyunk,ezért alszunk együtt,és ezért lakik velünk. Tudja,hogy Kristen az anyja,és én vagyok az apja. Azt viszont nem tudja,hogy a neve a Louis-val közös kapcsolatunkból van.  Őt mostmár nem hívja apának,csak simán Louis,vagy Lou bácsi.

-Igen. Szerintem már otthon van.-mosolyogtam hátra larryre a visszapillantóból.

-És hétvégén anyánál leszek,ugye most itthon lesz?-kérdezte kis aggodalommal a hangjában. Igaz,hogy New Yorkban 2 hétig együtt lehetett Kris-el,de volt,hogy ott is elrángatták forgatásra,interjúkra..

-Persze. Anya most otthon lesz. Nem megy sehova.-nyugtattam meg Larryt,aki arcán boldog mosoly jelent meg,és úgy tűnt,hogy nincs több kérdése.

A Malibut jelző táblánál lefordultam,mostmár jobban rátapostam a gázra,mert nagyon otthon akartam lenni. Louis karjai közt,hozzábújni,megcsókolni,este pedig  khm…szeretkezni.  A régi házunkat eladtuk,a spórolt pénzből és a ház árából vettünk egy sokkal nagyobb emeletes házat,itt Malibun.  8 hálószoba,6 fürdő,játszószoba Larrynek,moziterem,2 dolgozószoba,és egy kinti medence. (Ami szerintem tök fölösleges,mivel 60 méterre van a tenger).  Tényleg szükségünk van ekkora házra,igaz,hogy legtöbbször 3-an vagyunk Larryvel,de van amikor meglátogat minket Liam és Gemma,és van,hogy Niall és Zayn is  nálunk alszanak. Ilyenkor jól jön a sok háló,és fürdőszoba. Egyébként meg..szükség van a plusz szobákra,mivel szeretnénk Larry-nek egy kistestvért,vagy akár többet.  Bár nembiztos,hogy ilyen munkabeosztás mellett lenne időnk még egy gyerekre.  És normális nőt találni,aki nem iszik,cigizik,és  még egy kis ész is szorult belé,igen nehéz Los-Angelesben...

Annyira elmerengtem,hogy már csak azt vettem észre,ahogy felhajtok a kövekkel kirakott úton,és lassan leparkolok a garázs előtt.  A csomagokat bent hagytam,az úgyis ráér. Én már csak Louist akarom látni. Előre engedtem Larryt,hadd üdvözölje Lout,amíg én megkeresek  néhány cuccot a bőröndökből.  Éppen,hogy bezártam a kocsit,és elindultam a  bejárati ajtó felé,Larry sikítva szaladt ki onnan.

-Apa,apa…nagy hasú nénik vannak bent,és nagyon kevés ruha van rajtuk…-szaladt felém ledöbbent arccal.  

Elkezdtem gondolkodni…Nagy hasú nénik? Kikre gondol Larry? Lehet,hogy kövér nők? De mit keresnek kövér nők,fehérneműben a házamban? Mert feltételezem,hogy Larrynek a kevés ruha ezt jelenti.

Megfogtam larry  kezét,zsebre raktam a kocsi kulcsot,és kissé frusztrálva indultam meg a bejárat felé,hiszen fogalmam sem volt róla,hogy kik vannak bent.

Larry elengedte a kezem,és lecövekelt az ajtó mellett,jelezve,hogy ő bizony nem megy tovább.  Kissé bizonytalanul indultam tovább a folyosón,hogy megtaláljam végre a ’nagyhasú néniket’.  A konyhában nem találtam senkit,ám jobb fülemet női nevetés ütötte meg. A nappali felé fordítottam tekintetem…és beigazolódott amit gondoltam.  Négy…azaz 4! szőke hajú,alacsony lány viháncolt a nappalim közepén.  És  ahogy Larry mondta,tényleg kevés ruha volt rajtuk. Melltartó és bugyi.  Hát ők se lehetnek szégyellősek.  Tekintetem megakadt a melltartó,és alsónemű közötti részen.  Mind a négy lánynak,óriási,gömbölyű hasa volt.  Amikor végignéztem rajtuk,csak akkor állt  össze a kép.

Baszdmeg! Ezek terhesek!-jelentettem ki magamban,és számat is eltátottam a meglepettségtől.

Egy ötödik,magas lány sétált le a lépcsőn,szintén fehérneműben. Az ő haja viszont festett szőke volt,és hál’istennek nem terhes. Az alakja is tökéletes volt. Ahogy rámpillantott,egyből felismertem…Ő Eleanor Calder,egy plasztik szőke ribanc,és a Victoria’s Secret angyala.  Én még mindig döbbenten álltam a nappali előtt,miközben a terhes társaság kidőlt az ÉN kanapémon.

Szerintem észre se vettek,annyira nevettek egymással… Eleanor mellém lépett,és elráncigált az előtérbe,időközben pedig magára kapott egy köntöst.  Nagyon idegesített a csaj,meg alapból ez a helyzet. Hülyének,és becsapottnak éreztem magam. Eleanor csak bámult rám,majd szólásra nyitotta száját,de helyette egy másik hang töltötte be a helyiséget. Ez Louis volt. Vagyis…csak a hangja. Eleanort kereste. Vajon ki mást?!  Szerintem engem már el is felejtett,érkezésemmel pedig biztosan nem volt tisztában.

-Az előtérben vagyunk.-szólalt meg rendkívül idegesítő nyálas hangján. Sőt,ez inkább nyafogásra hasonlított. Hogy tud valaki ennyire idegesíteni,már csak a jelenlétével is?!  És azt hiszem Louis se épp nyugtató hatással lesz rám…Csak kerüljön a szemem elé.

-Vagytok? Mért kivel va…?-Louis szava elakadt amint meglátott,azt az egy szót már nem bírta befejezni.

Csodálkozva és ledöbbenve állt meg előttünk 2 méterrel…alsógatyában. Szóval Eleanor fehérneműben,Louis meg alsógatyában…  Értem. És mindjárt jön az,hogy ne gondoljak semmi rosszra. Hát persze.

-Szia Harry. Hát te?-kérdezte meglepődve Louis. Mondtam,hogy azt is elfelejti,mikor jövök.

-Hát én csak jöttem New Yorkból,hogy végre láthassalak,de azthiszem rám nincs nagyon szükség.-válaszoltam neki nemtörődöm módon.

-Basszus…teljesen kiment  a fejemből,hogy ma jössz. Sajnálom Hazz.-nézett rám bocsánatkérően Lou,és próbált közeledni,de én csak elhúztam magam.

- Louis mi ez az egész?-próbáltam nyugodt maradni,kevés sikerrel.

-Egy perc és elmagyarázom.-azzal fogta magát és elrohant,Eleanort magával rántva.

Tényleg egy perc se telt el,de újból előttem állt,immár felöltözve,és persze Eleanor nélkül.

-Hallgatlak.-karomat keresztbe fontam mellkasomon,úgy vártam válaszát.

-Szóval…a terhes lányok a húgaim…mind a négyen.-fejezte be akadozva  a mondatot.

Egy kisebb sokk ért. Tejesen ledöbbentem. Ezek…Louis húgai? De hát nagyon fiatalok…

-Mi? Mit keresnek itt?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.

-Nem volt hova menniük…-intézte el vállrángatva.

-És Eleanor?-ráncoltam a homlokom

-Hamarabb haza kellett jönnöm a Vouge egyik after partyjára. Eleanor is ott volt,és a kelleténél több alkoholt ittam…-próbált köntörfalazni… nem szeretem ha sokáig húzza a dolgokat..inkább bökje ki hamar.

-Louis…csak azt mond meg:Lefeküdtetek?-tértem rá a legfontosabb kérdésre.

-Igen. És sajnálom Harry. Tényleg semmit nem jelentett…-a mondat végére már elcsuklott a hangja.

-Értékelem Lou hogy nem titkoltad el,azt viszont nem hiszem el hogy semmit nem jelentett.-engem is meglepett,hogy milyen nyugodt tudtam maradni,bár belül őrjöngtem. Szemeim könnybe lábadtak,de gyors hátat fordítottam,és letöröltem a könnycseppet mielőtt Louis megláthatta volna. Megindultam az ajtó felé. Csak az járt a fejemben,hogy el kell tűnnöm innen. Itt most nem birok maradni…

-Hova mész?-kérdezte döbbenten miközben beültettem a kint ácsorgó larryt a kocsiba.

-Kristenhez. Most kell egy kis idő. Majd hívlak.-utoljára belenéztem kék íriszébe,láttam rajta,hogy teljesen megbánta..de én viszont nem birok ilyen könnyen egy félrelépést megbocsájtani.  És 4 terhes lánnyal se fogok együtt élni az is biztos…

-De…szeretlek!-ennyit hallottam mielőtt beindítottam a motort,és elhajtottam a házunktól.

Második Díj.

Sziasztok!

Kaptam egy újabb díjat! Ez már a második! Köszönöm Zsoo.*-nak! :)) Nagyon örültem neki!

A részről,csak annyit,hogy folyamatosan írom,de sajnos csak este van időm írni. :/ De mostmár megígérhetem,hogy legkésőbb hétvégén biztos hozom a részt! :) 

 

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Tegyél fel 11 kérdést!
4. Küld tovább 11 embernek!

11 dolog rólam:
1: uhh...tényleg nem tudok mit írni. :/
2: Szerintem ez előző blogmban már mindent leírtam magamról. :D
3: Nem vagyok túl érdekes ember.
4: kilencedikes vagyok.
5: szóval 15 éves.
6. Szerintem ez a legnehezebb év. :/
7: egy héten kétszer van 8 órám. 
8: Van hogy 6 órán dogát írunk,vagy felelünk. -.-
9: Utálom a némettanáromat.
10:Utálom a kémiatanáromat. 
11: Szeretem az énektanárt. :D 

Válaszaim:
1. Szereted a misztikus dolgokat?(vámpírok,boszorkányok stb.) -Igen. Főleg a vámpírokat,de a boszorkányokkal sincs semmi bajom. :D
2. Rock vagy pop? -Pop. :D
3. Mit gondolsz Miley Cyrusról? -Imádom. *-* A mostani száma valami eszméletlen jó. :)
4. Kedvenc hangszered?-Gitár. :)
5. Kedvenc idézet? -The sky is the limit.
6. Mit gondolsz a magyar zenéről?-Nem szeretem. xd csak egy-két számot. :)
7. Tetszik, hogy a magyar zenészek angolul énekelnek?-Igen. :D 
8. Könyv vagy film?-Film. 
9. Kedvenc helyed?-Skócia és London. *-*
10. Hova szeretnél eljutni?-Usa minimum. :D
11. Kedvenc csokid?-Milka oreo. *-*
 11Kérdés:  -Remélem nem baj,de ugyanazok amiket én kaptam. :) Így este 11 felé már nincs kedvem kérdéseket írni. :/
Küldöm:  http://abovo-ziallstory.blogspot.hu/
http://darklarrystylinsonhu.blogspot.hu/
http://1dforditasok.blogspot.hu/

Második évad-Bevezető.

Sziasztok!

Mint ahogy ígértem,itt egy kis részlet a nyitó részből! :) Folyamatosan írom,és azt hiszem elég hosszú lesz! Sőt,'évadnyitó' rész,szóval pont ezért kaptok bele bőven izgalmat! :) Ha minden jól megy hétvégén már fel tudom rakni a teljes részt! Jó olvasást ehhez a kis bevezetőhöz az első részből! :) (Gabii)

Harry*

Másnap reggel kipihenten indultunk meg a reptérre,bár Larry kissé nyűgös volt,és erre még a paparazzik is rátettek egy lapáttal. Annyi szerencsénk volt,hogy anyáék címét még nem tudták,különben folyton a ház körül ólálkodtak volna. A reptéri érkezésünkről viszont tudtak. Már a bejáratnál vártak minket. A vakuk elkezdtem villogni amint kiszálltunk a kocsiból.  Szinte rohantunk át a terminálon a beszálló rész felé. A fotósok is tartották az iramot,és  furcsábbnál furcsább kérdésekkel bombáztak minket.  Nem nyilatkoztunk,inkább csak mégjobban felgyorsítottunk.  Kristen felkapta Larryt,én pedig vittem a csomagokat,és végre beértünk a beszálló részre.  A paparazzók ide már nem követtek.  Gyors szusszantunk egyet,majd siettünk is becsekkolni,mert az. L.A-be tartó gép 20 perc múlva indult.

Kicsit több,mint 6 óra múlva landoltunk a Los Angeles-i reptéren. A csomagjaink átvétele után a kijárat felé vettük az irányt. Kevés paparazzi várt ránk,és azokat is pár perc után leráztuk. Kristen bepakolta bőröndjeit piros Volkswagen bogarába,két-két puszival  elköszönt Larrytől majd tőlem is. Rálépett a gázra,és már el is tűnt a az autópálya felé vezető úton.  Egyedül maradtan Larryvel. Azt hittem,hogy Lou kifog jönni elénk,de ezek szerint még  ő sem ért haza.

 -Gyere Larry.-megfogtam a kezét,csakhogy véletlenül se tűnjön el a kocsik között,és a másik kezemben 2 bőrönddel valahogy eltámolyogtunk a kocsiig. kinyitottam a fekete BMW-t,larryt beültettem hátulra,és becsatoltam az övét is. A bőröndöket beraktam hátulra,gázt adtam,és legurultunk az autópályára.  Larry miatt nem száguldozhattam,de azért nem is nagypapa stílusban vezettem. Larry egyébként nem az a beszédes kisgyerek. Nem szoktuk folyton kérdezgetni,ő csak akkor beszél ha akar valamit vagy kérdezni akar.  4 éves…van ideje bőven beszélni.

-Louis már otthon van?-kérdezte kisgyermekes hangján.  Larry még csak 4 éves. Nem avattuk be mindenbe. Majd elmagyarázzuk neki,ha képes lesz felfogni.  Annyit tud,hogy Lou-val nagyon jóban vagyunk,ezért alszunk együtt,és ezért lakik velünk. Tudja,hogy Kristen az anyja,és én vagyok az apja. Azt viszont nem tudja,hogy a neve a Louis-val közös kapcsolatunkból van.  Őt nem hívja apának,csak simán Louis,vagy Lou bácsi.

-Igen. Szerintem már otthon van.-mosolyogtam hátra larryre a visszapillantóból.

-És hétvégén anyánál leszek,ugye most itthon lesz?-kérdezte kis aggodalommal a hangjában. Igaz,hogy New Yorkban 2 hétig eggyütt lehetett Kris-el,de volt,hogy ott is elrángatták forgatásra,interjúkra..

-Persze. Anya most otthon lesz. Nem megy sehova.-nyugtattam meg Larryt,aki arcán boldog mosoly jelent meg,és úgy tűnt,hogy nincs több kérdése.

A Malibut jelző táblánál lefordultam,mostmár jobban rátapostam a gázra,mert nagyon otthon akartam lenni. Louis karjai közt,hozzábújni,megcsókolni,este pedig  khm…szeretkezni.  A régi házunkat eladtuk,a spórolt pénzből és a ház árából vettünk egy sokkal nagyobb emeletes házat,itt Malibun.  8 hálószoba,6 fürdő,játszószoba Larrynek,moziterem,2 dolgozószoba,és egy kinti medence. (Ami szerintem tök fölösleges,mivel 60 méterre van a tenger).  Tényleg szükségünk van ekkora házra,igaz,hogy legtöbbször 3-an vagyunk Larryvel,de van amikor meglátogat minket Liam és Gemma,és van,hogy Niall és Zayn is  nálunk alszanak. Ilyenkor jól jön a sok háló,és fürdőszoba. Egyébként meg..szükség van a plusz szobákra,mivel szeretnénk Larry-nek egy kistestvért,vagy akár többet.  Csak keresni kell egy nőt…valami normálisat. Mert normális nőt találni,akibe még egy kis ész is szorult,igen nehéz Los-Angelesben. ..

Annyira elmerengtem,hogy már csak azt vettem észre,ahogy felhajtok a kövekkel kirakott úton,és lassan leparkolok a garázs előtt.  A csomagokat bent hagytam,az úgyis ráér. Én már csak Louist akarom látni. Előre engedtem Larryt,hadd üdvözölje Lout,amíg én megkeresek  néhány cuccot a bőröndökből.  Éppen,hogy bezártam a kocsit,és elindultam a  bejárati ajtó felé,Larry sikítva szaladt ki onnan.

-Apa,apa…nagy hasú nénik vannak bent,és nagyon kevés ruha van rajtuk…-szaladt felém ledöbbent arccal.

 Már csak az a kérdés,hogy kik a 'nagyhasú nénik'? :) (Gabii)

Első Díjam!

Sziasztok!

1 hónap után... :O...újra jelentkezem! Megkapta a blog az első díját! :) Köszönöm Pakkör Pítör-nek!

Uhh...most néhány dolog,hogy kicsit megmentsem magam. xd  Szóval,nem rögtön kezdtem el írni a részt! Először megírtam a másik blogomhoz,és ide a nyitó részhez csak azután kezdem neki! Még Skócia előtt be akartam fejezni,de dolgom akadt,másnap pedig már utaztam el. Szeptember 1-én jöttem vissza. És bejött a suli is,mostmár középiskolás vagyok,szóval mégtöbb órám van. 2 nap van 8 órám...tehát alig van időm írni. :/ De megpróbálok suli közben is írni,ez az energiámtól függ majd,de hétvégén mindenképp írok! :) 

Nagyjából ennyit akartam. Azért remélem,hogy még olvassa valaki a blogjaimat. :) A résszel már majdnem kész vagyok! :) Holnap kaptok egy kis töredéket a részből! Ennyi azért jár nektek. :)  Xo(Gabii)

Szabályok:
11 dolog rólam.
11 válasz
11 kérdés
11 bloggernek tovább küldöm

 11.dolog rólam: -Uhh...tényleg nem tudok már mit írni magamról. :/

   -Szerintem már mindent tudtok ami fontos. :)

-Azért megpróbálok pár újat írni magamról.

-Most kezdtem a kilencediket. :/

-Már most rohadt nehéz,pedig csak 2 hete járunk. :/

-Nemrég jöttem haza Skóciából

-9 napos volt. 

-Ahh...rengeteg helyen voltunk. :D

-Edinburgh.

-York

-Köln.

-London.

-Ja,és voltunk Loch Ness-be is. :D

11.válasz:

1.Szereted az animéket/mangákat? -Animéket néztem régebben. :D

2.Melyik 1D taggal mennél el Disneyland-be? -Niall. :)

3.képzeld el: Sétálsz egy folyóson, látsz egy ajtót,benyitsz, és azt látod hogy a kedvenc Bromance-d, nyagban falja egymást az ágyon.....Mit csinálnál? -Lefotóznám őket. xd Sőt inkább videót csinálnék. :D Akkor végre lebuknának. :P

4.Ha választhatnál egy szuper erőt mi lenne az? -Repülés.

5.Superman vagy Batman? -Superman. :D

6.Mióta írsz blogot? -február. :)

7.Hány blogod van? -Kettő. 

8.Mit csinálnál ha találkoznál Baby Lux-al? -ellopnám. xd Baby Lux a legcukibb kislány! *-* Nekem is kell egy.xd

 9.Tudod ki az az Adam Lambert? -Persze. :D szeretem a számait. :)

10.kedven édesség? -Csoki. :D Mi más?! 

11.Az olvasottak alapján ,tudnál engem jellemezni egy szóval? ha igen mi lenne az? -Életvidám,talán. :)

11.kérdés:

Ugyan az amikre én válaszoltam!  :)

11.blogger akinek tovább küldöm:

http://abovo-ziallstory.blogspot.hu/

http://darklarrystylinsonhu.blogspot.hu/

FOLYTATÁS?!

Sziasztok!

Jövök egy kis bejegyzéssel. :) Már 3 hónap telt el,mióta felraktam az utolsó részt...és úgy érzem,hogy tudnám folytatni! :) Az az igazság.hogy Larry hiányom van...és állandóan a folytatás jár a fejemben... Még nem hoztam ki mindent ebből a blogból! És már vannak bőven ötleteim,hogy milyen csavarokkal tudnám folytatni! :D  Szóval...HA ti is úgy gondoljátok,hogy érdemes folytatnom,akkor jó lenne ha írnátok kommentet! :) Mert ha nem írtok,vagy ha úgy gondoljátok,hogy ne bonyolítsam a szálakat,akkor nem folytatom! Csak rajtatok áll! ;) Ha összegyűlik jó pár komment,akkor folytatom a blogot egy második évaddal! :) Annyit viszont elárulok,hogy az összes régi ˝mellékszereplők˝(Zayn,Niall,Liam,Gemma,Anne,Kristen) benne lennének a folytatásban. :) Plusz jó pár más hírességgel is kiegészülne a lista...ha úgy döntötök,hogy érdemes folytatnom! :) Várom a véleményeteket! Remélem jól döntötök! ;) 

The vampire life was good...

Hello!

Köszönöm,hogy írtatok! :)) Sokan a vámpír Ziall mellett döntöttetek...szóval elsőként az kerül megírásra. :)) Nagyon szeretnék egy Niam-et is...de szerintem egyszerre kettő nem menne. :/ Talán ha majd a Ziall-ös végére érek,akkor belekezdek a Niam-blogba. :) Addig is itt az új blogom,remélem ezt is sokan olvassátok majd! Már fent van a prológus! :)) http://vampireziallforever.blogspot.hu/ Komizzatok! :)) xoxo(Gabii)